Csárdaszállás történelme - Falukönyv: Köröstarcsai tanyáktól Csárdaszállásig

• Nyomtatás
• E-mail

Részletek

FALUKÖNYV – KÖRÖSTARCSAI TANYÁKTÓL CSÁRDASZÁLLÁSIG

Szerkesztette: Fehér József
Korrektor: Sártói Vanda
Szedés, tördelés: Moldván János
Nyomdai munkák: FETT PRINT BT.
Felelős kiadó: Csárdaszállás Önkormányzata
Fotó: Tóth Anett

RÉGMÚLT

Csárdaszállás története, történelme jórészt Köröstarcsa históriája, és megfordítva: Köröstarcsa múltja részben Csárdaszállásé. A falu 1952. január elseje óta némi megszakítással tartja önállóságát, amikor is tárcsái, herényi, gyomai határból alakult. Helynevei: Tessedikzug, Félhalom, Csárdalapos, Középszállás, Keselyűsi tanyák, Csukás és Nagylapos mégis a tárcsái kötődést erősítik leginkább, ezért időbeli kalandozásunk is e településhez kapcsolható. Forrásunk három mű: a "Békés vármegye hajdana", a "Békés vármegye története", s a "Békés megye története". Visszapillantásunk őrzi
a korabeli helyesírást, hiszen ezt kívánja az ősök tisztelete.
Tartsa
A mi először is Tartsanak nevét illeti, arról e községnek jeles fia s ismert történetbuvárunk Szabó Károly az uj magy. múzeum 1850 eszt. VII. füz. Igy vélekedik: "az alföldön ez a főnév: tarts, ha ritkán, de mégis előfordul és használtatik jelentvén oly helyet, mely magas, meredekpartu, melyre kapaszkodni, magát mintegy tartani kell, hogy arra az ember feljusson, vagy róla lejöhessen, péld. 'ezen hátnak nagy tartsa van,' azaz: e hát olyan mely a kocsit meredeksége miatt feltartja, melyről lemenve a kocsit, lovat tartani kell, hogy veszély ne érje. Miután pedig Tartsa az egyesült fehér és fekete Körös mellett épen ily partos, meredek, lovat kocsit feltartó helyen fekszik, annál valószínűbb, hogy a község a 'tarts' gyöktől vette nevét, minthogy a többi ily nevü helyek is mind hasonló partos helyen feküsznek pld. Értartsa, stb." Én annál inkább helyeslem e véleményt, minthogy bizonyos dolog, hogy a magyar községek legtöbbjei leginkább természeti fekvéseiktől kapták elneveztetéseiket.
Tartsa igen régi község. A Körös vize mellett termékeny lapályon feküdvén, nem csoda, ha már a legrégibb időkben itt emberek települtek. Okmányainkban mint falu említtetik először a váradi regestrumban, a 361 §. "villa Terecha" név alatt, 1221 eszt. mint olyan, melyben Pál, Kalanda fia, ügyvivő vagy pristaldus lakott. Hogy pedig itt a "villa Terecha" név aíatt nemmást, hanem a békésvármegyei Tartsát kell érteni, mutatja azon körülmény, hogy azok, kiknek ügyében a nevezett pristaldus közreműködött, békésiek, szőllősiek, méhesiek, fásiak, e szerént csupa békésvármegyeiek voltak.
Van még e korból egy más okmányunk is, mely szintén ugy tünteti elő Tartsát, mint a XIII. században fenállott községet. Ez egy egyességi oklevél, mely szerént 1284 eszt. István, apa fia, Lászlóval Budun fiával Tárcskereke nevü békésvármegyei helyre nézve kiegyez. Ez a Tárcskereke nem volt más, mint Tartsa tőszomszédjában fekvő s most annak határához tartozó Kereki, mely épen azért neveztetett Tarcskerekének azaz Tartsakerekének, minthogy Tartsa mellett feküdt, sőt talán már akkor is Tartsa határterületéhez tartozott.
Mindezek mintegy ujjal oda mutatnak, hogy Tartsa már legelső királyaink alatt telepitett hely volt. Hogy ez a legrégibb község épen azon helyen feküdt-e melyen a mostani, azt egész bizonyossággal állítani nem merjük, de mégis nincs okunk arról kételkedni, részint azért, minthogy a szájon forgó hagyomány azt tartja, hogy midőn 1718 eszt. a mostani község telepittetett, a régi Tartsanak helyén települtek le ezen jövevények; részint pedig azért, minthogy még Bél Mátyás korában (e szerént a mult szazad elején) a mostani Tartsán meglátszottak a régi háborús időből felmaradt mély és igen széles árkolások, sánczok. Bél Mátyás igy szól erről kéziratában: "aggeres hic visuntur laxe non minus, quam profunde ducti. Credunt, monumentum esse bellorum, quae hac regioné creberrime gerebantur;" azaz "látszanak itt még most is igen mély és széles sánczok. Azt hiszik, hogy ezek az e tájon pusztított háborők maradványai." Most ily sánczoknak mégcsak nyomát sem látni Tartsán, amint nekem az ottani lakosok beszélik.
Körözs-Tarcsa
Veér I. András idejében Tárcsának északkeleti határa már odáig nyúlt, mint napjainkban, mert az 1478-iki határjáró szerint Körözs-Ladány felől a Büngösd és Gyács (a mai Gács) folyók, továbbá Mihálymolna-halom (a mai Mihályhalom) választották el. 1498-ban is magának adományoztatja Veér András e Mihálymolna-halma környékét. Mihálymona-halom semmi mást nem jelent, mint a Mihálymalma mellett eső halmot, s ekként egy, a Sebes Körözsön álló régi malomnak tartja fenn emlékét.
A következő században Veér I. Andrásnak Borbála nevű leányától származó unokája Simy Ferencz követelt Tárcsából osztályrészt, de a Veér fiuk ez alkalommal még megmentették Tárcsát egyedül a Veér család számára. 1560-ban azonban már idegen birtokos is van Tárcsán s ez Kátay Imre, ki a falu felit bírja. 1562-64-ben pedig ugyancsak e félnek birtokosa Néney László özvegye vala.
Mindamellett, hogy Tárcsa a XIV. században akkora falu volt, hogy Békésvármegye 1423-ban itt tartotta egyik gyűlését, mégis egyházi állapotairól nem tudunk jóformán semmit. 1552-ben papja 3 frtot lett volna köteles a trienti zsinatra utazó követnek fizetni, de biz azzal adós maradt.
1552-ben 5, 1553-ban 6, 1556-ban 7, 1560-ban 14, 1562-ben 27, 1564-ben 22 kapu után vetik ki rá az adót. Az 1557-iki török defter szerint 24 házból állott. 1563-ban Nagy János bírósága idejében 47 család lakta, s így lakosainak száma mintegy 235 lélekre rúgott. 1520-ban Sütő, Püspök, Konya, Osváth, 1563-ban pedig Fóris, Basa, Csóti, Csanó, Húsvéti, Kincses, Sülye, Sütő és Varró nevű családok lakják. Ezeknek csak a fele foglalkozott földmíveléssel. 1562-ben pl. csak 11 jobbágynak volt vetése, 12-nek nem. Az előbbiek 7 köböl búzát adtak fétizet fejében. Méhet tartott közülök egy. 1596-ban lakatlanná vált, de 1620-ben egyik lakosa, Juhos István, ki régentén Békésen lakott már tanúskodik a békésiek mellett. Ez időtájban egyik része Széky Péteré volt s ez 1648-ban erről rendelkezik. Másik része megmaradt a Körözs-tarcsai Veérek birtokában és Veér Ferencz 1678-ban e részt 1200 fiiért zálogosítja el Kecső, másként Tőzsér Istvánnak.
Az ez időben itt lakó családok némelyike elég jó módra tett szer, úgy hogy 1672-ben Héhelő Márton, Juhos János, Prágai János, Bíró Gáspár és Bíró Mihály 138 tallérért 10 évre zálogba veszik a szomszédos nagyteleki pusztát. Vagy nemességüket vagy gazdagságukat mutatja, hogy a záloglevél készítője "kerezstarcsai uraméknak" szólítgatja őket. Külön református gyülekezetet is alkottak.
1685 táján ezen lakosai is elfutottak, s ha vissza is jöttek 1702-ben (előbb biztosan nem) megint világgá mentek 1703-ban, s ekkor 17 évig egyfolytában lakatlanul állott Tárcsa.
1720-ben ülték meg újra a régi falu helyét a mostani tárcsái lakosok elei, de ezek nem a régi tárcsái lakosoknak ivadéki, hanem egészen újak valának. Előbb vagy 4 évig Csabán laktak, de szökevények lévén féltek, hogy előbbi uraik rajok találnak, s terhes szolgálatra visszaviszik őket. Ezért idehúzódtak a Körözs mellé, hol a nádasokban jobban elbújhattak, de különben is valami folyóvíz mellől szökhettek el, mert a halászat ősrégi foglalkozásuk volt. De azután nemsokára megbánták, hogy a folyóvizet annyira keretek, mert az árvizek annyira pusztították a határt, meg a házakat is, hogy 1731-ben át akartak költözni az edelesi dombra.
De mégis csak megmaradtak, s lassan-lasssan kezdtek gyarapodni. Jöttek hozzájuk az elpusztult békésmegyei falvakból is néhányan pl. a Gyaraki család Ölyvedről, a Pocsai Gerláról, s az is lehet, hogy azon halászati műszavakat a mai tarcsaiak ezen később hozzájuk csatlakozott, régi, békésmegyei családoktól tanulták el. 1735-ben 13-an csatlakoztak közülök a Péró-féle lázadáshoz s a lázadók egyetlen, győzedelmes csetepatéja is itt, a tárcsái határon történt. A 13 ember közül a lázadás leveretése után csak 2 tért vissza. 11 ember elvesztése nagy kár volt a falura de még borzasztóbb volt az 1739-40-iki pestis, melyben nem kevesebb, mint 341 lakos halt meg.
Hanem ezután boldogabb napok virradtak a kis községre. Határát mindjárt kezdettől fogva gyarapította a régi Edelesnek területe. Ezt különben már a Körözstarcsai Veér család a török uralom alatt hozzácsatolta Tárcsához. Az új földesúr, Harruckern János, pedig úgy vétette fel az adománylevélbe, mint Tárcsához tartozó halom környékét. Harruckern János fia 1750-ben odaadta a községnek az árvizektől mentes nagyteleki pusztát, a hol azután a földmívelést bátrabban űzhették. Nadány felől pedig megvédte a határt Juhos István 1728-iki vallomása. Ez hajdan körözsi tárcsái lakos, ekkor pedig a váradi püspök bárándi ispánja vala. A Gácsérnél levetette a csizmáját s úgy esküdött meg, hogy ez a föld a tárcsái határhoz tartozik, s az ö vallomása alapján vonták meg újra a határt a Büngösdtől egész a Mihályhalomig, éppen ott, a hol már 1479-ben volt. Csak ezen Juhos Istvánra vonatkozhatik az
Arany Jánostól is megénekelt "Vén Márkus" mondája (A hamis tanú). Ebből az tetszik ki, hogy a múlt századbeli tárcsái lakosok nem voltak megelégedve az ő vallomásával, de igazságtalanul.
Köröstarcsa
Nagyközség a békési járásban. Hozzátartoznak: Büngörhát, Csordalapos, Csárdaszállás, Csukás, Edeles, Erdőzug, Fekete és Köveshalom, Karolinamajor, Kismárga, Középszállás, Kuthalom, Miklósmajor, Nagyfenék, Nagylapos, Nagymérges, Nagytelek, Németjáró, Patkósziget, Simaihát, Teréziamajor, Újkert és Vénkert puszták.
Lakosainak száma 1920-ban 5853, 1930-ban 5678. A 10 év alatti fogyás 175. A természetes szaporodás 448 főt tett ki, de 623 lakosa a szomszédos községekbe, vagy nagyobb városokba költözött az elmúlt 10 év alatt, s ez az elvándorlás okozta, hogy fogyott a község népessége. Nem kedvezőek – az elvándorlások nélkül sem - a község szaporodási viszonyai. Elveszületési arányszáma kisebb az orsz. átlagnál, s bár a csecsemőhalálozás és a halálozás aránylag kedvező, (az országos átlagnál alacsonyabb index-el), a gümőkór halálozás az egész járásban itt a legnagyobb s igy szaporodási arányszáma is kisebb marad az orsz. átlagnál. A születések alacsony száma és a gümőkór pusztítása által okozott veszteséget az aránylag kedvező halálozási viszonyok eltüntetni nem tudják. Ivóvíz ellátása jó, két mélyfúrású artézi, 3 fúrott Northon kut és 5 ásott kutvize kifogástalan. Községi alkalmaztatásban 1 orvos és 3 szülésznő van.
Anyanyelvre nézve 12 német, 14 oláh és 4 tót kivételével magyarok Tárcsa lakosai. Vallási tekintetben is körülbelül ilyen egyöntetűséget mutatnak legnagyobb részben a református egyház hivei. (Ref. 4952, r. kath. 346, ág. ev. 276, g. kath. 42, izr. 10 és baptista 31.) A reformátusok anyaegyházat alkotnak, mely a Tiszántúli kerülethez tartozik. Tempolomuk 1794-ben épült, a mult század közepén azonban átalakították. A r. kath. fiókegyház a mezőberényi, a baptista a békési anyaegyházhoz tartozik.
Közoktatás ügyét 1 áll. kisdedóvó, 1 áll., 2 ref. és 1 r. kath. elemi népiskola, 1 ref. és 1 r. kath. általános továbbképző, 1 községi népiskola, 1 községi önálló gazdasági iskola és 1 községi iparostanonciskola szolgálja. Az iskolánkivüli népművelés előbbrevitelére helyi bizottság alakult, mely az iskolákban és az egyesületi helységekben a tantestülettel és az egyesületek vezetőségével karöltve évente kb. 60-70 ismeretterjesztő előadást tart. Ezen egyesületek: a Közművelődési Kör, a Kisbirtokos Szövetség, a Ref. Nőegylet, Munkásegylet, a Tanyai Olvasókör. A 6 évnél idősebb analfabéták száma 314, igen alacsony.
A lakosság főfoglalkozása a földművelés, az összlakosok 75 %-a, azaz 4300 lélek őstermeléssel foglalkozik. Az ipari népesség száma 661, a kereskedőké 163, a közszolgálati és szabadfolalkozásuaké 156, a közlekedési alkalmazottaké 101, a nyugdijasok és magánzóké 124, a napszámosoké 10, a házicselédeké 77. A mezőgazdasági népesség közül 855 önálló kisgazda, segitő családtagja és eltartottja 1819, mezőgazdasági cseléd és eltartottja 393, mezőgazdasági munkás és eltartottja 1225.
A község határa 15493 hold, melyből szántó 12.407, kert 119, rét 321, szőlő 189, legelő 1162, erdő 48, nádas és terméketlen terület 1240 k. hold. A birtokmegoszlás igen kedvező, amennyiben a 10-20 holdas kisbirtok az egész határ 51 %-át, 1 nagybirtok 10 %-át foglalja el. (461 kisbirtok 7822 k. hold összterület, a nagybirtok 1546 k. hold területtel). A 127 3 holdon aluli törpebirtok összterülete 232, a 192 3-10 holdasoké, 1100, a 20-500 holdig terjedőé összesen 2628 k. hold. Az O. F. B. Köröstarcsa községben házhelyet nem osztott ki, ellenben a község képviselő testülete 1920-ben, a földbirtokok jobb elosztását biztosítani kivánó törvény életbelépte után önként gondoskodott a nincstelenek házhelyhez juttatásáról és kiosztott 96 házhelyet, melyen felépült 95 ház. A megváltott és vagyonváltság földeket is beleszámítva az O. F. B. 1357 kat. hold szántót osztott ki, melyen 384 kisbirtok keletkezett.
A mezőgazdasági termékek közül a búza termelése dominál, ez a gazda főjövedelemi forrása. A buza mellett tengerit termesztenek legtöbbet (sertéshizlalásra.) Árpa, zab, csalamádé, lucerna, borsó magnak, kevés dohány, kender és dinnye termeltetnek még részint háziszükségletre, részint eladásra. A szőlő és bortermelés kb. a helyi szükségletet fedezi.
Az állattenyésztés a legelő nagyságához képest nem elég virágzó, bár két közlegelője is van a községnek. 1931-ben a szarvasmarha- 1245, ló- 1175, sertés- 3963 és juhállománya 1250.
Kereskedelme a helyi forgalomtól eltekintve a gabonakereskedelemre és kisebb mértékben a sertés és baromfikereskedelemre korlátozódik. A község és a környező kisebb szomszédos községek buza forgalmát 4 gabonakereskedő bonyolítja le. A helyi forgalmat 10 vegyes, 1 divatárú és 2-3 más szakmába vágó kereskedő látja el. Hitelintézete a Kőröstarcsai Takarékpénztár rt. alakult 1894-ben, Pénzintézeti központi tag. Érdekközösségben a Mezőberényi Gazdasági Takarékpénztár rt.-val. Üzletágai: betét, váltó leszámítolás, jelzálog, előleg értékpapírra, terményekre és aranyra. Alaptőkéje 25.000 R névre szóló 2500 drb. 10 pengős részvényekben.
Ipara erősen kisiparjellegü, a helyi szükségletek kiegyenlítésére szolgál főként. Az ipartestület tagjainak száma 106, az alkalmazott tanoncoké és segédeké 12, illetve 30. Alkalmazottat nem foglalkoztat 76 iparos. Szakma szerint: 8 asztalos, 9 ács, 6 borbély, 15 cipész, 18 csizmadia, 7 férfiszabó, 8 kerékgyártó, 11 kovács, 2 mészáros. Gyári üzem az Áramfejlesztőtelep és a Csipcs és Nagy Gőzmalom 85 lóerős géppel, 5-7 munkással.
Vasútállomása a községtől 8 km távolságra van, a Szolnok-békéscsabai főútvonalon, Köröstarcsai tanyák elnevezéssel, vagy Mezöberényben. Autóbuszösszeköttetés a MAVART révén. A Zombor-Berettyóujfalusi állami műút vezet keresztül a községen, a Kettős-Körösön pedig vashid. A község évenkint 2 kirakó és marhavásárt tart, melyek meglehetős népesek. Békéscsabára, Szolnokra és Budapestre igen sok terményt és állatot szállítanak Köröstarcsáról. Postamesterség, táviró és telefon állomás helyben van.
Csárdaszállás
Csárdaszállás 1952. évi január hó 1-vel, egyik Köröstarcsához tartozó tanyaközpontból, továbbá Mezöberény és Gyoma községek területének egy részéből alakult önálló, magyar településű kisközséggé. Területét még pontosan nem mérték fel (9537 kh?); hozzátartoznak: Tessedikzug, Félhalom, Csárdalapos, Középszállás, Keselyüsi-tanyák, Csukás és Nagylapos egy része. Északon Köröstarcsa és Gyoma, keleten Mezőberény, délen pedig Kamut és Hunya határolják. Csárdaszállás a Mezőberény-Gyomát összekötő országút és vasútvonal mentén fekszik.
A faluban ma is meglevő Szentjánosi-csárda a múlt század betyárvilágára emlékeztet s valószínű is, hogy e csárda a békési betyárok pihenője volt. A falu nevét, igen találóan, 1952-ben, Tóth Imre tanácstitkár adta.
1954-ben az egyik homokbányából embercsontok, kardok és egy máznélküli agyagedény került elő. Ez megerősíteni látszik azt a feltevést, hogy Csárdaszállás már a középkorban is település lehetett. E régi falu közelebbi sorsát ez idő szerint nem ismerjük.
A falu csak az utóbbi évtizedben alakult népesebb központtá. Még ma sincs egyetlen összefüggő utcája sem. A kb. 9537 kh-at kitevő határban nagy területen szocialista gazdálkodás folyik. A mezőgazdasági dolgozók jó része a Csárdaszállási Állami Gazdaságban (2280 kh?), továbbá az Ezüstkalász (505 kh), Győzelem (358 kh) és Kossuth (803 kh) elnevezésű mezőgazdasági termelőszövetkezetben dolgozik. A szövetkezetben dolgozó családok száma 67.
Az 1945. évi földosztás során először Zagyva István kapott földet.
A község ipara még fejletlen. 1954-ben 1 cipész, 1 asztalos, 1 bognár, 1 fodrász, 2 szabó, 1 kőműves, 1 ácsa és 1 darálómalom volt a községben. De még fejletlen a község kereskedelmi élete is. A községalakulás előtt 2 kereskedés és 2 kocsma volt magánkézben. A helybeli földmüvesszövetkezet 1951-ben létesített első boltját; 1953-ban egyesült a Mezőberényi Földművesszövetkezettel. Rendszeres piaca nincs a községnek.
A falu állatállománya 1957. március 1-i állapot szerint: szarvasmarha 708, ló 461, sertés 2562, juh 111 db. Kedvelik a halászatot és vadászatot. Tessedikzugban, a Körös partján, halásztanyát létesítettek.
A régi Csárdaszálláson már a XIX. század elején lehetett népiskola, melyet a ref. egyház tartott fenn. Jelenleg 2 áll. ált. iskola működik, az egyik bel-, a másik külterületen. A belterületen 4 tanulócsoportot (123 tanuló) 5 nevelő tanít, a nyilasi iskolában pedig 2 tanulócsoport működik 2 tanító vezetése mellett. A legutóbbi tanévben 2 iskolában 7 nevelő 6 tanulócsoportban, 5 tanteremben 160 ált. isk. tanuló oktatását végezte. Kultúrháza még nincsen a falunak, könyvtára azonban van.
A község első tanácselnöke Gaál Károly volt.
Népessége 1955. január 1-én 1343 volt. A népesség cca. 30 százaléka külterületen lakik.
Csárdaszállás a békési járásba tartozó kisközség.